A Debrecen Levszki Szófia elleni meccse után a mérkőzést közvetítő TV2 rögtön, a helyszínen szólaltatta meg Orbán Viktor miniszterelnököt. A győzelem és a hatalmas siker után szóba került a Puskás Stadion felújítása is – a diadalittas szavak után. Többen nehezményezték az interjút, mint ahogy áprilisban is, amikor a Kincsem Parkban szólt Orbán Overdose sikere apropóján.
Én nem gondolom, hogy bármi probléma lenne az interjúk időzítésével, elkészítésével. (Azzal már lehet, hogy a galopp futamok között többször – talán aránytalanul sokszor – bevágták, amint Orbán a lelátón szemlélődik.) Miért ne kérdeznék meg? Ő ugyanis jelen van a magyar sport legfontosabb eseményein. A sport a nemzet egyik összetartó ereje, elég csak a debreceni focisták sikereire gondolni, nyomban háttérbe szorította a nyomasztó politikai híreket. Ugyanez történt Overdose áprilisi győzelme után is. „Hungarians’ spirit come back – in a horse” – írta a New York Times a címoldalán a futamot követően.
Nyugati példák igazolják, hogy a politika irányítói, a közjogi méltóságok erkölcsi kötelességüknek érzik azt, hogy jelen legyenek a fontosabb sporteseményeken országukban. Nem csupán akkor, ha az adott ország világeseményt rendez az adott sportágban. Zapatero éppúgy ott ül egy fontosabb spanyol sporteseményen, mint Berlusconi, Sarkozy, Erzsébet királynő vagy épp Barack Obama saját nemzete eseményein.
Magyarországon ez sem dívik. A rendszerváltozást követően a magyar sportot magára hagyták. egyik pillanatról a másikra. Nem csak financiális, hanem erkölcsi értelemben is. A sportpályák bezárása, a költségvetési támogatások megnyirbálása, a pályázati pénzek leredukálása mind-mind a sport háttérbe szorulásához vezetett. Talán az 1998 és 2002 közötti időszakban volt más a helyzet, de mint tudjuk (elég csak a stadionrekonstrukciós mizériára gondolni), akkor meg ellopták a sportra szánt összegek egy részét.
Tegyük félre a pénzt, a hatalmat. Maradjunk a reprezentációnál. Szívesen látnám Sólyom Lászlót vagy Bajnai Gordont a portugálok vagy a svédek elleni meccsen, de igaz ez a másod-, harmad vonalbeli politikusokra is. Ilyenkor ugyanis elfelejtenénk, hogy mennyire tehetségtelen politikusok egytől egyig. Ilyenkor ugyanis nem az számít, mármint nem a tehetség. Hanem az számítana, hogy érezzük, legalább egy kicsiny mértékben hasonlítunk egymásra, egy kicsiny mértékben figyelik, mi történik az országban, egy hangyányit látnák, mi tudunk, tudnánk örülni a sikereknek. Hogy megmutassák, a valóság, a hús-vér közeg részei ők is. És hogy lássák, ha már ők nem ajándékoznak meg bennünket a remény érzésével, megteszi más.
Bajnai Gordon szerda kora délután meglátogatja Telkiben a felkészülés közepén járó magyar labdarúgó válogatottat. Tiszteletreméltó program a szerdai napra.
Nekünk van szombatra, és jövő szerdára is. A VIP-páholyban mindig van hely…
