A magyar foci az utóbbi tizenöt év legnagyobb sikere előtt áll. Ennek ellenére megvettem a jegyet a Debrecen-Levszki meccsre.
Ennek ellenére.
Merthogy több, fociőrült barátom nem tett így. Félnek. A kudarctól. Attól, amit oly sokszor említünk. Hogy az utolsó pillanatban elbukunk. Megnyert szituációban. Vagy történik valami váratlan, valami új, valami szokatlan. Vagy nagy lesz a mellény.
Előttünk a szomorú példák: női kézilabda-válogatott, a magyar focisták a 90-es években utolsó percekben elvesztett meccsei, Kovács Kati, a vívók az olimpián, Pars Krisztián a vb-n, Balzsay és Kokó a vb-címmeccsen, a győri kézis lányok a BL-döntő második meccsének utolsó negyedórájában, legutóbb a junior válogatott a hazai rendezésű EB-n.
Nem félek, hogy nagy lesz a mellény. Talán a görcs lehet nagy, valamint az önbizalom hiánya - gondoljuk most sokan. Már hetek óta oldalak foglalkoznak a Loki sikereivel. Idáig is el kell jutni.
Három jegyet vettem. Két hölggyel megyek, akik még nem voltak focimeccsen. Mindketten elsőre igent mondtak. Erre számítottam, holott nem volt meg minden alapom rá. Lelkesek voltak a lányok, talán, mert mindketten vidékiek és most a vidéki foci áll nagy lehetőség előtt. Valahogy úgy érzem, ha a Honvédről vagy a Fradiról lenne szó, nem örültek volna a hívásomnak. Ha sikerül a továbbjutás, talán eltűnik a gőg a pesti csapatok háza tájáról. Persze az is lehet, a jó idő, a mindig magával ragadó Puskás Stadion, mint helyszín lehetett vonzó.
Mindenesetre most a Lokin a sor, hogy bizonyítson a lányoknak (felteszem, nincsenek egyedüli első vizitesként a már biztosan részt vevő 28 ezer szurkoló között), hogy azok elhiggyék, tényleg érdemes még Magyarországon focimeccsre járni.
Én is rájuk tettem hát a terhet a magam módján.
A lányok nem félnek, talán majd a 80. perc táján fognak, amikor még jobban megértik, miről is van szó. S bár ők feltehetően nem lennének elkeseredve annyira, mint mi, egy esetleges kudarc esetén, ne kívánjunk nekik ehhez hasonlító érzést sem.
A Lokinak meg csak annyit tudunk: Ne féljetek!
