Túlzás lenne azt állítani, hogy elkényeztettek minket a magyar focisták az elmúlt évtizedben. Az unalomig elcsépelt mondás szerint: „Détári óta nem volt nagy focistánk!” már a könyökünkön jön ki, de bántóan igaz.
Igaz még akkor is, ha Lisztes Krisztián révén felcsillant a remény a 90-es évek közepén, fájó, hogy sérülések miatt nem teljesedhetett ki a karrier. Ugyanez volt az oka Lipcsei Péter háttérbe szorulásának is, persze azért felemelő volt, mikor a Porto szurkolói éltették egyszer-kétszer.
Aztán az utóbbi időben már dörzsölhettük a tenyerünket (meg a szemünket). Juhász Roland kimagasló játékintelligenciája és magabiztossága az európai élmezőnybe emelte a magyar védőt. Nem hiába került nagycsapatok látókörébe is a bekk.
De az igazi focista a közvélemény képebn mégis csak az, aki a gólokat rúgja. A középpályások és a csatárok. Nem véletlen, hogy az Év labdarúgói díjak odaítélésekor ők mindig felülreprezentáltak. Róluk beszélnek, ők a sztárok.
Van egy magyar sztár is. Dzsudzsák Balázsnak hívják. Az egykori debreceni nevelés, aki már harmadik évét kezdte a PSV Eindhovenben, Európa egyik élcsapatában.
Akaratereje, gyorsasága, technikai tudása és lövőereje miatt lett a válogatott alapembere is.
Ma végleg közönségkedvenc lett Eindhovenben, Hollandiában és ezzel párhuzamosan Magyarországon is. Két gólt rúgott az Ajaxnak, csapata ősi riválisának (mellesleg eddig mindig beköszönt az amszterdamiaknak, mióta Hollandiában játszik), és egy szóló után gólpasszt is adott. Két micsoda gólt lőtt! Egy bődületes és egy szemtelenül ravasz, ám technikailag tökéletesen kivitelezett szabadrúgást.
Csapata legjobbja volt, élete meccsét játszotta.
A lelátón ott volt Erwin Koeman is. Tetszett neki, amit látott.
Dzsudzsák a csúcsra jutott, ősszel Koeman is megteheti. Balázs segítségével...
Itt meg lehet nézni a gólokat:
http://www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/fantasztikus-dzsudzsak-parade-az-ajax-ellen-271987/
