játékmester

Barcelonában ezen a héten 45 százalékkal megnőtt a születések száma. Ahogy az lenni szokott, megnézték a szakértők (nem kellett hozzá summa cum laude orvosi diploma), mi történt kilenc hónappal ezelőtt.

Nos, a Barcelona a Bajnokok Ligája elődöntőjében 2:1-re legyőzte a Chelsea-t, Iniesta hosszabbításban szerzett góljával, és ezzel bejutott a sorozat döntőjébe. Ugyanazon a héten a Barcelona 6:2-re győzött a szuperrangadón a Real Madrid otthonában.

Azok az átmulatott éjszakák...

Csak elképzelem, mennyiben lenne biztos a jövőben az a 10 millió a magyar lakosság számát tekintve, ha éppen megverjük a svédeket és a portugálokat...

Nem szívesen lennék Ferencváros-szurkoló. Manapság ugyanis már csak azért létezik a klub, na meg annak első számú kirakat szakosztálya, a labdarúgó, hogy megtöltse a nagyjából a botrányújságírásra berendezkedett lapok hasábjait.

Érdemben, a szakmáról, az eredményekről nem esik szó. Kérdés, van-e még Ferencváros-szurkoló. A folyamatosan botrányokat okozó egyéneket nem nevezném annak, maradnak az idősebbek, akik vagy otthon maradnak, vagy nosztalgikus emlékeiket felidézve leragadnak valamelyik népligeti vagy ahhoz közel eső kiskocsmában, és megnézik ott a meccseket. Merthogy a Fradi összes meccsét adja valamelyik csatorna, ez a felettébb gyanús igyekezet is megérne egy misét.

Az, hogy a zöld-fehér klub ilyen mélyre süllyedt, három tényezőnek köszönhető. A magát mindig is a klub irányító testületének tartó B-közép, és egy másik magra épülő szurkolóseregnek, az aktuális, tolvaj tulajdonosoknak, valamint a médiának. Utóbbi ugyanis folyamatosan érdemtelenül nagy terjedelemben számol be a csapat ügyes-bajos dolgairól, régen elfeledkezik arról, hogy ez a klub már nem bír olyan hírértékkel, mint régen. Pontosabban ma már csupán egyoldalú hírforrás. Ha kell valami botrány, kell valami, amivel el lehet adni a lapokat, akkor foglalkozzunk egy kicsit a Fradival. Ezt gondolják a nagyokos szerkesztők, ám szerintem ez már igencsak anakronisztikus gondolkodás.

Bumeráng-hatás. Ha meglátom a címoldalon a Fradi valamely ügyetlen légiósáról készült riport bevezetőjét, a hányinger kerülget, de legalábbis elmorzsolgatok egy-két mozzanatosító igét a nem létező bajszom alatt.

A klub jelenlegi "labdarúgói", élén az hiperagresszív, kőbunkó Dragónerrel azért olykor dnak okot a hírérzékenységre - ha már botrányújságírás. Legutóbb Máltán szakadt félbe egy felkészülési meccs, mert állítólag leköpték az egyik fradistát, mire a jó öreg Dragóner beavatkozott, ennek pedig tömegverekedés lett a vége. Egészségükre.

Ma ismét címoldalt ér az újabb hír: a tehetséges Bori Gábor nem lesz a Fradi játékosa a megállapodás szentesítése ellenére, merthogy a szurkolók megfenyegették. Mondván, aki annak idején Fradi-sálat éget, nemkívánatos személy az Üllői úton. Bori emlékezik az esetre, szégyelli magát, bocsánatot kér.

Vajon, a Fradi részéről mikor érkezik bocsánatkérés az elmúlt évek szégyenteljes botrányaiért?

A stop.hu cikkét a kesport.hu vette át:

"Balázst nagyon zavarja az egész hisztéria. Biztos, hogy nem lesz a Fidesz kampányarca! Nem az igazság tudódott ki. A Fidesz érdeklődött, de csak annyi történt, hogy Balázs egy olyan nyilatkozatot tesz, amiben elmondja, hogy olyan kormányt szeretne, amelyik a sportot, azon belül is a labdarúgást támogatja. Ez a lényeg" – mondta a STOP érdeklődésére Vörösbaranyi József.

"Nem is értem, hogy miért így került ki a sajtóba! Az én számból ilyen biztosan hangzott el, hogy én lennék a Fidesz kampányarca!" – hitetlenkedett Dzsudzsák.

"Többen azzal hívtak fel, hogy én vagyok a Fidesz kampányarca. Mindenkinek elmondtam, hogy ez egyáltalán nem így van. Jobb, ha mindenki tiszta vizet önt a pohárba" – véli a válogatott szélső. Alapos tehát a gyanú, hogy Dzsudzsáknak a megfogalmazással, mármint a “kampányarc” kifejezéssel volt a legnagyobb baja. Mivel egy leendő Fidesz-kiadványban egy mondatban foglalja össze vágyait, már ami a sportot és a politikát illeti. "Nem vagyok oda a politikáért! Továbbra is focista vagyok és az is maradok"– jelezte az eindhoveni szélső, hogy a maga részéről lezártnak tekinti a kampány-ügyet.

A Catania labdarúgócsapata 1:0-ra kikapott a Roma vendégeként és kiesett az Olasz Kupában. A meccs után Szinisa Mihajlovics, a Catania edzője így nyilatkozott:

- Nem igazán érdekelnek azok a skandálások, amik engem céloztak a mérkőzésen. A rasszizmus nemcsak a fekete-fehér színekben mutatkozik meg, én ezt a megnyilvánulást is ide sorolom. Nem először hívtak cigánynak a római drukkerek, szerintem ez rasszizmus. Ugyanakkor számomra ez nem jelent gondot, lélekben igenis cigánynak érzem magam. Sokkal jobban zavarna, ha tudomást sem vennének rólam - mondta.
 

Dzsudzsák Balázs, a magyar válogatott és a holland PSV Eindhoven focistáját kérte fel a Fidesz, hogy legyen az egyik kampányarcuk – értesült a Napi Ász.

A napilap információját, hogy a legnagyobb ellenzéki párt kampányának arcaként tűnik fel Dzsudzsák Balázs, maga a sportoló is megerősítette.
A magyar válogatott és a holland PSV Eindhoven focistája azt mondta, hogy menedzsere tárgyal a Fidesszel és hamarosan megállapodhatnak. Dzsudzsák Balázs azt is hozzátette: nem foglalkozik a politikával, de szívesen szerepelne az ellenzéki párt plakátjain, ha ezzel segítene ráirányítani a figyelmet a sportra és a labdarúgásra.

(kreativ.hu)

Rósa Dénes, a Ferencváros labdarúgója a Nemzeti Sportban:

"Így kerültem a Honvédba, ahol Kabát Péterrel, Hungler Gáborral nevelkedtem. Évekkel fiatalabbnak tűntem a társaimnál, amikor ők már szőrösödni kezdtek, én még mindig az orromat túrtam..."

Régóta tudjuk, hogy a labdarúgás nemzetgazdasági tényező Nagy-Britanniában. Szórakozás, befektetés, a családok döntő többsége életének szerves része, a mindennapok egyik biztos pontja. Ha hétvége, akkor meccs. Vagy otthon, vagy valamelyik pubban, jobb esetben tömött stadionban, netán egy szurkolói üzletben. London öt tradicionális focicsapatának „superstore-jában” jártunk nemrégiben. Hangulatjelentés az Arsenal, a Chelsea, a Tottenham, a Fulham és a Queens Park Rangers szurkolói boltjából - magyar főszereplőkkel.

 

A Magyar Televízió kuratúriuma úgy döntött, nem lehet eladni a labdarúgó-világbajnokság közvetítési jogait. Ezek szerint a korábbiakkal ellentétben mégis közszolgálati feladat a Honduras-Chile meccs sugárzása.

A kuratórium elnökségi ülésén hatan szavaztak a jogok eladása mellett, hatan az ellen. Ez pedig azt jelenti, hogy minden marad a régiben.

Hárman nem voltak jelen a szavazáson.

Magyaros megoldás. Még jó, hogy nem vertük meg a portugálokat!

Lehet, hogy Honduras-Magyarország meccsen kéne törni a fejüket...

Kiesett a Szeged és a Sopron, továbbment a Pécs. Szikár tény a női kosárlabda Euroliga csoportköreinek végeztével. Már hónapokkal ezelőtt megkongatták a vészharangot egyes zsurnaliszták, mondván, válságban a magyar kosárlabda, úrrá lett a pénztelenség, így pedig nem lehet eredményt elérni. Ehhez képest öt kosáron múlott: kis híján mindhárom magyar csapat résztvevője lett a rájátszásnak.  

Magam is leírtam már párszor, hogy nincs "ha" a sportban, és máshol sem, ugyanakkor nem értem, miért pusztán a szélsőségek közti lavírozás az egyetlen járható út a mérleg megvonásakor. Olyan ez, mint amikor egy edző cserére szánja el magát, és ha a beugró gólt rúg, az edző mennybe megy, ha nem csinál semmit, ráfogják rosszul meccsel és cserél.

Meg kéne próbálni folyamatában értékelni a sportban, így a kosárlabdában történteket.

Kétségtelen, nem ment a lányoknak ebben az évben igazán, de az is tény, hogy a pokoli nehéz gazdasági helyzet ellenére talpon vannak, bravúrokat is elértek, harcban álltak a végsőkig, ott a nevük és a helyük a legjobbak között. Erőn felül teljesít a sport, ami egy állapot. Jó ideje tartó állapot. Nincs tehát jogunk túlzott elvárásokat támasztani a sportolóink felé.

Reálisan nézve a három csapat teljesítménye megfelelő volt. Most épp az ellenfeleknek kedvezett a szerencse, az utóbbi években pedig nekünk. Nagyobb baj, hogy a sportág "gazdagodik" a foci közegére jellemző sumákságokkal, őszintétlenségekkel, amelyek lehet, hogy eddig is megvoltak, mára azonban a közbeszéd részét képezik. Kis birodalmak és királyságok hallatják hangjukat, miközben alapvető és a laikus számára magától értődő aktusok maradnak el a nagy összevisszaságban.

Székely Norbertet hónapokkal ezelőtt választották meg a női válogatott szövetségi kapitányává, ám aláírt szerződése azóta sincs. Ezt nem tudtuk, ő mondta el annak kapcsán, hogy kisorsolták az Európa-bajnokság selejetezőinek csoportjait. Székely nem formált véleményt, mert hivatalosan még nem kapitány.

Sajnos (vagy szerencsére?) most már több időt tölthet a válogatott ügyes-bajos dolgaival. Feltéve, ha megkapja a végső lökést mindehhez. Egy szerződést.

Fotó: sopron.hu

Bevett szófordulatokból nincs hiány a sportújságírásban. Jellemző az is, hogy ezekből jó néhány értelmezhetetlen, kedvencem az "először debütált" a csapatban kifejezés.

Legújabb gyöngyszemként az egykori háromszoros világelső futballbíró nem egyszer alkalmazott jóslatát (focimeccsről van szó) ajánlom a nyelvtanárok figyelmébe elrettentő példaként:

"A mérkőzésen döntetlen körüli eredményre számítok!" Az milyen?

Nem, nem vártam meg, amíg elfogják utolsó bejegyzésem főszereplőjét, egyszerűen szünetet tartottam a blogírásban. A mai napig.

A jövőben ismét jelentkezem személyes tartalmú, ám legfőképp sport-szerű és sportszerű véleményeimmel.

Hiszek abban, hogy a játék és a sport életünk része kell, hogy legyen, annak érdekében, hogy elviseljük azt a világot, amiben éppen élünk.

Szegő András újságíró bevallotta, rendszeresen tartja a kapcsolatot Farkas Péter olimpiai bajnok birkózóval. Igen ám, de Farkas az elsőfokú bíróság döntése alapján köztörvényes bűnöző, és valljuk meg, életvitele nem feltétlenül követendő.

Farkas tavaly az ítélethirdetés előtt kikéredzkedett a vécére, majd soha sem tért vissza a tárgyalóterembe. Szegőt ez nem érdekli.

Sőt, van képe elmondani, hogy hétköznapi témákról beszélgetnek, például arról, hogyan kell káposztát savanyítani, mert Farkas sehogy sem találja el az arányt.

Én eltalálnám az arányt. A ítélethozatalkor. 25 év.

Negyedik hazai bajnokiján első győzelmét szerezte a Queens Park Rangers az angol labdarúgó másodosztályban. A Barnsley elleni 5:2-es sikerből két góllal vette ki részét Buzsáky Ákos, akit újra/még mindig igazi sztárként kezelnek a londoni klubnál.

A magyar középpályás - akinek édesanyja is a helyszínen tekintette meg a mérkőzést - végig nagy kedvvel játszott, és tudósítónknak a találkozó után elmondta, a Rangers a lehető legjobb terep számára a további előrelépésre.

Már a meccs előtt másfél órával zsúfolásig tele volt a Loftus Road melletti pub (és környéke, hisz a cigarettázás csak a szabadban lehetséges), a Springbok, amelynek kapui kizárólag a QPR-rajongók számára nyitottak - ezt jelzi ugyanis egy felirat. Megteltek a szurkolói boltok is, melyek közül a kisebb csak a meccs napján tart nyitva, míg a stadion oldalában lévő Superstore (itt tilos fényképezni) a hét minden napján. Fogkefe, lágytojástartó csésze, nyakkendő, iskolai szett gyerekeknek vagy épp igazi barna bőrlabda kapható a megszokott ereklyék mellett, a csúcs pedig a klub által kiadott garancialevéllel kiegészített, díszdobozos fűcsomó - naná, hogy a pálya gyepéről származik. Számunkra a tavalyi évet összefoglaló évkönyv a „Number 1.”, ugyanis annak címoldalán Buzsáky Ákos szerepel. Meg is vettük egy fontért az utolsó darabot (talán azért volt ennyire olcsó, mert azóta számos új könyv jelent meg a kék-fehérekről). A belső oldalakon ódákat zengnek a csak „Magical Magyarnak” nevezett középpályásról, aki tavaly márciusban az év gólját lőtte a Blackpool ellen. 

A stadion előtt lovas rendőrök pózolnak, de a szurkolói család (QPR-pólókban, köztük a 10-es számú Buzsáky-mezben pózoló kisfiúk és kislányokkal az élen) békés. Még a vendégszurkoló is csemegézhet a Rangers-jelvények és -kitűzők között, merthogy ilyen stand is van. A stadion igazi angol légkörrel bír, habár a nyárias időjárás kicsit árnyalja a képletet. Az óriáskivetítőn a szurkolók névnapi és születésnapi köszöntéseket olvashatnak, a média munkatársai pedig LCD-tévéken követhetik a többi meccs eredményét a Sky Sport élő műsora segítségével. Buzsáky mellett Ratledge kapja a legnagyobb tapsot a bemutatásnál, a 12 025 néző mégis Leigertwoodot éltette már a 8. percben, ő szerzett vezetést a londoniaknak. A 15. percben lobogott a magyar zászló a nézőtéren (egyet sikerült találni), Buzsáky Ákos a bal oldalról jobbal nyeste el a labdát a Barnsley kapusa mellett. A 39. percben már borsódzott a hátunk, hiszen Buzsáky távoli bombája után hosszan éltették őt a Rangers szurkolói. Nem véletlenül. „Buzz” ugyanis végig nagy kedvvel játszott a 90 perc alatt, talán két passza, ha célt tévesztett.
Szünet után ugyan rövid idő alatt lőtt két gólt a Barnsley, de ezen a szombaton nem volt kérdés, megszerzi-e első hazai győzelmét a QPR. Amolyan Dzsudzsák-módra, brazilosan cselezgetett Buzsáky a bal oldalon, beadását pedig gólra váltották a társak, mi pedig ezt is Ákosnak adtuk. A 78. percben aztán egy védelmi hiba után még magabiztosabbá vált a győzelem. A Loftus Road közönsége a magyar középpályás nevét skandálta a meccs végén, ő pedig tapssal köszöntötte híveit, hogy aztán édesanyjának is kiintegessen a lelátóra. Az pedig már csak hab volt a tortán, amikor a hangosan beszélő közölte, kikapott az ősi városi rivális Chelsea (Wigan-Chelsea 3:1).
A meccs utáni sajtótájékoztatón Jim Magilton, a Queens Park Rangers menedzsere világnagyságnak nevezte a nemrégiben 10 hónapos sérülése után visszatérő játékost, aki később öltönyben, kiváló angoltudás mellett válaszolt a rá váró tizenkét újságírónak, hogy aztán tudósítónk rendelkezésére álljon.

- Mondhatjuk, hogy életed egyik legjobb meccse volt ez?
- A legjobb semmiképp, mert azt a válogatottban játszottam, de amióta visszajöttem a sérülésből, azóta ez volt a legeredményesebb. Szerencsére nekem is jól ment és a csapatnak is, sikerült gólt lőnöm, és azt hiszem, sokat hozzátettem a mai győzelemhez.
- Melyik gól tetszett jobban?
- Az első tipikus csatárgól volt, amikor egy passzjáték után a védők mögé tudtam kerülni, és ellőni a bal hosszúba, a másodiknál pedig a kapus kint állt, és annyira jól jött ki a lépés, hogy bement a hosszú felsőbe. Ehhez az is kellett, hogy az első bemenjen, mert az önbizalmat adott, és elmertem ezt vállalni, tudtam koncentrálni a technikára. Nagyon hiányoztak már a gólok.
- A meccs végén feltűntél a jobb oldalon is, milyen szerepet töltesz be ebben a csapatban?
- Annak csupán taktikai okai vannak, ha cserélünk a jobboldali középpályással, én inkább a baloldalon maradok legtöbbször. Ez Anglia, amihez én már hozzászoktam, azaz nem lehet csak ész nélkül előre menni, komoly védekező feladataim is vannak.
- Mennyire voltatok csalódottak a szerdai, 1:0-ás, Chelsea elleni vereséget követően?
- Egyáltalán nem, mert nem volt sima meccs, amit bizonyít, hogy Lampardot, Ashley Cole-t, Terryt is behozták a félidőben, szerintem nem kellett az eredmény miatt szégyenkeznünk. Jó formában vagyunk, megvertük a Cardiffot idegenben, most magabiztosan a Barnsleyt, de nem szabad hátradőlni, megyünk Newcastle-be, majd a Swansea otthonába, nem lesz egyszerű hozni ezeket a meccseket.
- Egyértelműen fel kell jutnotok a Premier League-be?
- A cél, hogy a play-offig eljussunk, de nagyon sok erős csapat van a Championship-ben.
- A csapat egyik tulajdonosa, Flavio Briatore a Forma-1-ben botrányba keveredett, és már az FA is vizsgálódik a személyét illetően. Mennyiben volt ez téma a csapaton belül?
- Ez nem ránk tartozik, de természetesen szóba került az ügy. Nem azért nyerünk egy meccset, mert ezzel Flaviót vagy a többi tulajdonost segítjük, hanem profi játékosként egymásért és a csapatért küzdünk. Az élet ezt a problémát is meg fogja oldani.
- Minden szempontból jó választás volt a Queens Park Rangers a pályafutásod utóbbi szakaszában?
- Igen, mert ez egy más dimenzió. Jól éreztem magam a Plymouthban is, de, hogy őszinte legyek, ott nem voltak igazi célok, anélkül pedig nem sok értelme van ennek a játéknak. Hiába adok bele apait, anyait, ha a vezetők másként gondolkodnak. Itt az egész klub felépítése, ambíciói, a hosszú távú célok segítik a fejlődésemet. Ráadásul londoni klub, jobban szem előtt van az ember.
- Némileg negatívabb téma: a válogatottnak nem úgy jött ki a lépés, ahogy azt sokan tervezték. Erwin Koeman mennyiben számít rád?
- Nem érzem negatívnak a szereplésünket. Az, hogy kétszer megtöltöttük a Népstadiont, már előrelépés, ráadásul játszottunk két jó meccset a svédekkel és a portugálokkal, előbbiben benne volt a döntetlen, és a másik meccsen sem fociztak le bennünket.
- A focit körülvevő hangulat viszont romlott.
- Lehet, de az emberek nem buták, tudják, hol tartanak a svédek, a portugálok, és hol tartunk mi. Mi elindultunk egy úton, ami a jó irány, de nem azt jelenti, hogy rögtön élcsapatokat győzünk le. Sikernek könyvelem el, hogy 10 hónapos sérülés után is behívott a bő keretbe a kapitány, majd a szűk keretbe, leültetett a kispadra, sőt, játszottam is. Ez erőt ad a folytatásra.
- Most már egészségileg teljesen rendben vagy?
- A látottak után talán erre nem kell válaszolnom…
- Még annyit árulj el, mit csinálsz a bajnokik után?
- Hazamegyek, egy London melletti kis faluban lakom, ahol csend van és nyugalom. Pihenek, készülök a következő meccsre.

Dobos Sándor
Az interjú a www.fn.hu oldalon is megjelent.

 A holland kupában szeptember 22-én olyan meccset játszottak, ameire még sokat fognak emlékezni a két csapat tagjai és szurkolói. A Haaglandia Winston-Exelsior Rotterdam meccs ugyanis 4:4-es rendes játékidőbeli eredmény után 6:6-ra végződött, majd a büntetők során 13:12-es tizipárbaj után 7:6-ra győzött a vendégcsapat.

Nem lettem volna egyik szurkolótábor tagja sem, mert vagy szívinfarktust kaptam volna, vagy elszívtam volna egy doboz cigarettát (és utána kapok infarktust) a meccs hajrájában.

A gólok a következőképpen alakultak a meccsen: 0:1 (9. perc), 0:2 (10. perc), 1:2 (24. perc), 1:3 (25. perc), 2:3 (54. perc), 3:3 (64. perc), 4:3 (76. perc), 4:4 (89. perc), 5:4 (95. perc), 6:4 (98. perc), 6:5 (103. perc), 6:6 (120. perc). Majd mindezek után 12:13 a tizenegyespárbajban.

Huhh...

Fotók: http://www.haaglandenvoetbal.nl/?pid=7&news[iid]=3607 

Bulgáriában pár nap különbséggel ugyanazokat a számokat húzták ki a lottón, de míg az első sorsoláskor egyetlen telitalálat sem született, a következőn rögtön 18 darab.

Szeptember 6-án és 10-én is az alábbi számokat sorsolták ki: 4, 15, 23, 24, 35, 42. Most vizsgálják, hogy mindez a véletlen műve volt, avagy manipuláció történt. (Jómagam utóbbira látok esélyt, ha már az esélyekről lehet beszélni egy ilyen "csoda" kapcsán.) A nyertesek 10 ezer levát kaptak, azaz mintegy 1 millió 400 ezer forintot.

A lottó szervezői úgy gondolják, nem történt csalás, ám azt nem árt közölni, ahhoz, hogy újra ugyanazok a számok kerüljenek ki, 1:4 200 000 az esély.

Nos, lehet, ez éppen az a 4 millió 200 ezredik eset volt...

 Azon túl, hogy valóban temetői hangulat uralkodott a Bozsik-stadionban a Honvéd FC-Kecskeméti TE-Ereco bajnoki labdarúgó mérkőzés előtt, alatt és után, rábukkanhattunk megmosolyogtató elemekre is a helyszínen.

Nem is kellett sokáig menni, egészen a Puskás Ferenc utcai bejárati kapuhoz fáradni. A kapun hatalmas fémtáblán olvashatók a rendszabályok, minek és kinek kell megfelelni, mit szabad és mit nem szabad csinálni a stadion területén a meccsek előtt, alatt és után.

Én a verbális tilalmakon nevettem, sajátos szókimondás és nyers stílus jellemzi ugyanis az összegző feliratot, ami a következő:

"...tilos... - más nemzetek gyalázása: pl. "hazug szerbek"

- vallási megkülönböztetésnek minősül: pl. a zsidózás

- becsmérlésnek minősül: pl. a színes bőrű sportoló huhogással való gúnyolása, s a cigányozás

- nyilvános becsmérlésnek minősül: pl. a magyarországi pártok, jelenlegi és volt állami vezetők gúnyolása

- más sportszervezetek, a szövetség szidalmazása: pl. "honvédos cigányok", "buzi MLSZ"

Csak egyet nem értek: a pártok és állami vezető passzusban miért nem hoztak példát?

Fotó: metropol.hu

Nem esik sok szó róla. Így volt ez régen is, így van ez most is. Csomor Erika az egyik legkeményebb magyar sportoló, többszörös IronMan-győztes, triatlon és duatlon világbajnok, megannyi embert próbáló verseny győztese.

Legutóbb a hosszú távú duatlon világbajnokságot nyerte meg. 10 kilométer futás, 150 (!) kilométer kerékpározás és 30 kilométer futás után lett övé az aranyérem a svájci Zofingenben.

Itt bővebben lehet olvasni Csomor Erika pályafutásáról:

http://www.csomorerika.hu/index.php/hu/Blog/ 

Kemény Ferenc, Fecsó bá' a következőket nyilatkozta az U18-as férfi vízilabda világbajnokság után annak apropóján, hogy a mieink a csalódást jelentő 9. helyen végeztek:

"...de genetikai okokra is visszavezethető a gyengébb szereplés, ezek a játékosok még gyerekek. Látni kell, hogy a balkániak, a déliek korábban érnek. Ők már tizenhat éves korukra kész férfiak. Szőrösek, a hangjuk olyan, mint egy barnamedvéé, s már a harmadik nőjüket fogyasztják, miközben a magyar gyerekek húsz-huszonegy évesen lesznek férfiak."

A magyar labdarúgó válogatott nem élt az eséllyel, kikapott a 94. percben szerzett Ibrahimovics-góllal Svdországtól világbajnoki selejtezőn. A 16-os szektor bal oldalának 2. sorában, a 12-es széken ülve (állva) merőben más megállapításra jutottam a sajtó munkatársaival szemben.

1. Nem érdemeltünk győzelmet, talán még egy pontot sem a mutatott játék alapján. (Ezek szerint nem vagyok magyar sem, hisz Dzsudzsák Balázs úgy véli, aki így gondolkodik, hazudik, és nem a nemzet tagja.

2. A küzdeni tudásunk miatt esetleg megérdemeltük volna az egy pontot.

3. Tíz percig a játékunk nyomokban focit is tartalmazott.

4. Három helyzetünk volt, közte a 11-es.

5. Nem volt csatár a pályán egy félidőn keresztül.

6. A kapitány azt nyilatkozta szerződése kezdetén és azóta is, hogy azok jutnak szóhoz a válogatottban, akik rendszeresen szerepelnek (jó formában) a klubcsapataikban. Szélesi, Tímár, sőt még Huszti sem feltétlenül ebbe a kategóriába tartozik.

7. Szinte minden párharcot erőből a svédek nyertek.

8. Hol vannak a debreceniek?

9. Ne bántsuk a csapatot, de maradjunk a földön. (Persze álmodni lehet, én is azt teszem.)

10. Gera saját árnyéka volt.

11. Hajnal betlizett.

12. Juhász kiesése lélektanilag rosszkor jött.

13. Koeman rossz takitkát választott.

13+1. Verjük meg a portugálokat!

"Nem mindennapi sakkjátszmát rendeztek Indiában. A nemzetközi versenyen ugyanis egy francia nagymester olyan részeg volt, hogy elaludt az asztalnál.

A Hindustan Times beszámolói szerint Vladislav Tkachievnek már szimplán az üléssel is meggyűlt a baja. A sakkozó dülöngélt a széken, és alig tudta egyenesen tartani magát. A 11. lépésnél aztán feladta a küzdelmet önmagával, letámasztotta a fejét az asztalra és elaludt a Praveen Kumar elleni partin.

Vladislav Tkachiev végül vereséggel zárta az igen furcsa játszmát, ugyanis másfél óra alatt nem teljesítette a megfelelő lépésszámot. Igaz, fejben lehet, hogy lejátszotta a csatát, de ez nem igazán hozta lázba a döntéshozókat, akik figyelmeztették a részeges sakkmestert." (http://www.samsungsport.hu/hir.php?id=48537)